2010. október 21., csütörtök

Október huszonegy

Most olybá tűnhet, hogy nem írom tovább anyám történetét, pedig nem. Van még mondandó, sor is kerül rá, mégha ismétlések is előfordulnak néha benne. Viszont történnek életemben olyan események, amelyekről szükségesnek tartom ezen a fórumon beszámolni, ma példának okáért arról, hogy egy napra két nagy öröm talán sok is. Ma van a legnagyobb, Dani fiam születésnapja. Fel is csöngettem reggel fél kilenckor, hogy felköszöntsem. Már tetemes ideje egészség-kívánsággal kezdem a kívánságok listáját. El-elidőzöm ennél a témánál néhány pillanatig, kihangsúlyozandó, mekkora fontossággal bír az egészség az ember életében. Én már csak tudom, aki a második csípőprotézis műtéte áll, valósággal sorban áll. Hónapok, majd' egy évnyi rá a várakozási idő. Hát ennyire fontos az egészség, hogy ehhez hasonló problémák, hosszan tartó egészséget javító tervek és azok megvalósulása ne terheljék, ne nyomasszák huzamosabban az embert. Daninak azt is kívántam, hogy legyen boldog és teljesüljenek vágyai, álmai. Tudom róla, hogy nagy társasjáték kedvelő és maga is foglalkozik egy saját társasjáték tervezésével. Mind az ötlet, mind a kivitelezés tőle származik. Az ötletet adhatta az eddig játszott játékok mintegy szintézise, megfejelve valamilyen újdonságokkal. A játék saját erőből való megvalósítását meg az hozta magával, hogy Dani manuális készsége, aprólékos munkákhoz való vonzódása köztudott, eddig is szívesen készített kisebb ajándéktárgyakat saját kezűleg családtagjainak, barátainak. Csak ki kell tudni várni, amíg elkészül a számtalannak tűnő játékossal, szereplővel, kellékkel. Mert tudva levő, hogy Dani maximalista, kitűnő minőségnél nem adja alább, melyhez az idő számolatlanul kell. Már nem is kérdezem, hol tart, addig is játszunk a tekintélyesre duzzadt társasjátékgyűjtemény valamelyikével.
A véletlen úgy hozta, illetve meghozta magával és éppen ma Sándor öcsémet Mikszi (Clara Mickaela) lányával Amerikából. Futó vendégeknek érkeztek pont egy hétre. Nem mondom azt, hogy kevés az idő, mit itt töltenek, miért nem maradnak tovább. Végtelenül örülök a viszontlátásnak és a feltehetően tömény együttlétnek. Azt már tudom, hogy holnap összes gyerekemmel együtt találkozunk Sanyival és Mikszivel anyámnál, a vasárnapot pedig nálam tölti az egész NAGY család. Hétfőn, kedden együtt reggelizünk, beszélgetünk és szerdán hajnalban meg husssss, mint akik csupán a pillanat egy tört részére megállva villantak át felettünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése