2011. március 4., péntek

Béla Andreas Réthy

Tegnapelőtt ő közvetítette a Bayern München – Schalke 04 német elődöntőt a müncheni Allianz Sportarénából. Női füllel hallgatva: kiválóan.
Béla Réthyre legelőször a 2010-es Futball Világbajnokságon figyeltem fel A német meccseket a ZDF-en izgultam végig. Abból indultam ki, hogy a németeknél nincs ki jobban közvetíthetné a saját csapatuk találkozóit. Nem csalódtam.
„Nem értek a focihoz” – mondták már előttem a nagyok. Én is csak annyiban, hogy kis gyerekkoromban együtt rúgtam a bőrt a fiúkkal a házunk melletti, négy szürke fallal elkerített grundon. Jól fociztam, hiába voltam lány, először be, azután elfogadtak. Fociszeretetem kisugárzott serdülő, majd felnőtt koromra. Ha focipályán túllőtt labdát látok közelembe gurulni, a régebben focizottak mozdulatával, labdakezelésével, magabiztosságával rúgom vissza, ezért néha elismerést zsebelek be. Mind a mai napig élvezem, izgulom végig a jó meccseket, ha hozzá jutok és ha rá bírom magam venni, hogy másfél órát a képernyő előtt ne filmnézéssel töltsek. Béla Réthy hangja egy éve ragadt meg bennem. Tetszett a stílusa, ahogyan közvetített, tetszett, amiket kommentárként fűzött a pályán történtekhez. Láthatóan vérében volt a foci, a csapatok, meg a játék. Kíváncsi lettem a magyar nevű sportriporterre.
Szülei az ’56-os események elől menekültek Bécsbe, ahol a csecsemő Béla decemberben látta meg a napvilágot. A brazil Sao Paolo után Németországban Wiesbadenben, majd Mainzban talált otthonra a család, Béla Réthy itt végezte az egyetemet publicisztika, szociológia, etnológia szakon. A ZDF-nél keresett egy kis zsebpénzt archívumuk böngészésével, itt kötött ki és kapcsolatai révén lett végül a ZDF szabadúszós külső munkatársa.
Innen már egyenes az út, mely a ’91-es német-ír U16-os meccs, a ’96-os német-cseh Európa bajnoki döntő, a 2002-es brazil-német világbajnoki döntő, a 2006-os Németországban zajló világbajnokság és a 2010-es VB mérkőzéseinek közvetítésén keresztül a tegnapelőtti német bajnoki elődöntőig vezetett.
Ha az ember és ráadásul egy nő felfigyel egy sportriporterre, az illető vagy bűn rossz, vagy nagyon, de nagyon jó. Béla Réthy nekem ez utóbbi. Imádom a hangját, stílusát, hanglejtését, lelkesültségét és ahogyan németül beszél. Szeretem a focit, Béla Réthynek is köszönhetem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése