2011. június 25., szombat

István

Tibor arra kért, hogy írjak az Istvánról. Most mit írjak? Az István az István, így ahogy van: egyedül álló a maga nemében. Ha jól belegondolok, nem is az esetem. Első találkozásunkkor így gondoltam legalábbis. Olyan kopaszféle meg talán túlságosan is céltudatos. Pedig azt mondják, hogy a kopasz férfi szexis. Lehet. Nekem kellett egy kis idő, ami a megismerés kicsit hosszabb távja, amíg én is osztani kezdtem a számomra teljességgel furcsának tűnő megállapítást: szexis a kopasz férfi meg hozzá az edzett izomzatú. Inkább kidolgozottnak mondanák, amikor valaki tudatosan edzi a testét? És nem is testépít, nem, amikor ezt a sportágat, időtöltést tulajdonítottam egy beszélgetésünk közben Istvánnak, akkor ő egyenesen kikérte magának még a gondolatát is és határozottan terelt át arra a mezsgyére, amivel ő egy héten többször menetrendszerűen foglalkozik: tudatos testedzés egy személyi edzővel, aki egyben a legjobb barátja is. Megismertem Istvánt, találkoztam az edzőjével is nem egyszer, és elhiszem nekik, hogy előre megtervezve, az edzéstervet tudatosan felépítve, egy héten többször is végrehajtva, az edző állandó kontrollja mellett - célba lehet jutni.
Nem volna teljes és tökéletes az egész, ha mindehhez ne társulna egy átgondolt étkezési rendszer, amely neked, nekem esetleg nem e világra valónak tűnhet, ám Istvánnál grammra pontosan kiszámítva működik, azonnal pótolva az elvesztett sókat, ásványi anyagokat, kalóriákat. Láttam, amint előveszi a bakonyi túróját és módszeresen bekanalazza, mert pont akkor a túró volt soron. Máskor valamilyen zabpelyhes keveréket evett. Ez is tudatos, tudományos alapossággal felépített, patika mérlegen kiszámított, mint életében a mozgás. Meg persze a használt CD lemezboltja.
Próbálná a lemezboltját is tervszerűvé, prognosztizálhatóvá, hosszútávon is megbízhatóan működővé tenni a Hollán Ernő utca 18-ban a Körúttól pontosan egy hajításnyira, de ez valahogyan nem csupán rajta múlik. Sokszereplős a képlet, amennyiben a vásárlói arculatot olyannyira sokszínűnek képzelem, ahányan a boltba belépnek. Pedig Istvánon nem múlik a népszerűség meg a forgalom vagy csak alig. Talán nem elég hatásos a marketingje. Pedig Fiala a Kelj fel, Jancsi műsorában reggelente háromszor is, óra egészkor mondják be hét és kilenc között, hogy a műsor zenei partnere István, itt és itt található és nála most már klasszikus zenék is kaphatók. Ebben a háromszori reklámban hallottam valamikor először Istvánról, s ennek köszönhetően jutottam el hozzá és tudhat azóta is törzs-vásárlójának, csendes csodálójának, hű drukkerének. Mindezt annak köszönheti, hogy talányos mosollyal az arcán, huncutsággal a szemében, persze tudatosan, számomra azonban valahogy észrevétlenül alakított ízlésemen úgy, hogy zenei világom horizontját többszörösére tágította. Mostanra életemből kikopni látszanak a kommersz zenék, míg a hatvan-hetven-nyolcvanas évek progresszív együtteseinek albumainak – többek között Paladin, Premiata Forneria Marconi, Wigwam, CMU, Eloy, EGG, Schicke-Führs-Fröhling, Darryl Way's Wolf - időközben önkéntelenül és észrevétlenül is, talán említésre sem érdemes "gyűjtőjévé" váltam. Ezekre a zenékre jellemző, hogy zeneileg színesek és elképesztően gazdagok, dúdolhatatlanok és megunhatatlanok, hallgatásukhoz leginkább kipihent állapot, kiegyensúlyozott hangulat szükségeltetik és alap helyzetben amúgy megszerezhetetlenek, s ha mégis, akkor az Istvánnál kapott ár többszöröséért.
Ugyanez mondható el a gazdagnak tartható jazz-kínálatáról. Szintúgy Istvánnak köszönhetem, hogy a jazzből egyre kedvesebb ismerős formálódik számomra, holott annak előtte a jazz meg én távoli, ködös ismerősök voltunk, akik tisztelettel vegyes bizalmatlansággal tekintettünk egymásra. Miles Davis, Wayne Shorter, John Coltrane, Bobby Hutcherson, McCoy Tyner, Dave Brubeck, Grant Green, hogy csak néhányukat emeljem ki egy hosszabb névsorból, mára zenei ízlésem részévé váltak. Nem mondom, hogy nem kellett megküzdenem a jazzért, a bonyolult improvizációkban rejlő szépségek felfedezéséért, de mára úgy érzem, hogy nagyon is megérte.
Az említett zenei áramlatok mellett Istvánnál megtalálhatóak a rock zene olyan klasszikusai, mint pl. a Led Zeppelin, Deep Purple, Pink Floyd, Yes, Supertramp, Procol Harum, Beatles, Rolling Stones, Genesis, Bob Dylan, David Bowie, Jethro Tull, Uriah Heep, ABBA lemezei, éppen úgy, ahogy mellettük jól megfér többek között Bruce Springsteen, Eric Clapton, Leonard Cohen, Chris Rea, Tom Jones, Elton John, Eric Clapton, Cindy Lauper, Norah Jones és Tracy Chapman zenei világa.
A mai tucc-tucc, modern, felkapott zenékből valószínűleg alig találnál valamit, ha Istvánhoz véletlenül betévednél a Hollán Ernő 18-ba, a magyar előadók közül is igen szűk a kínálat. Annál jobban tobzódhatsz viszont az utóbbi időben az elsősorban EMI márkával fémjelzett komolyzenei CD albumokon világhírű zenekarok, fantasztikus előadóművészek tüneményes előadásában.
Persze, persze, minden letölthető, másolható, a semmivel is megúszható, de mégis…, Istvánnál emberi árakon, használtan, ám kitűnő minőségben juthatsz örök zenei értékekhez és István kellemes társaságához.
Ez itt és most igenis a reklám helye - volt, van és lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése