2011. szeptember 4., vasárnap

Makine

(Ez a levélváltás az idei nyárra esik, amely most tombolja ki talán utoljára magát. A mondandó  semmit sem veszített aktualitásából. Örülök, hogy szerzője engedélyével bekerülhetett a blogba, így az Ararat ege alatt az érdeklődők számára itt is hozzáférhetővé válik. Makine-t egyébként Csücsöknek köszönhetem, aki fogta magát és a Francia hagyatékkal állított be hozzám műtétem után, lábadozásom legelején. A könyvet azzal nyomta a kezembe, hogy nagyon jó, ő legalábbis jókat olvasott róla. Makine ismeretlennek tűnt számomra, csak később, amikor Az ismeretlenje után a Francia hagyatékot is elolvastam, esett le a tantusz, hogy hallottam már róla, miszerint ezutóbbival valósággal berobbant az összeurópai köztudatba és minden lehetséges díjat, kitüntetést elvitt vele. A Francia hagyatékot nem elég egyszer elolvasni, kérdem is magamtól, mikor olvasod el újra?, mert előszörre csak kedvet kapsz a másodszori elolvasáshoz, hogy immáron értőbb szemekkel, fülekkel, ráhangolódott aggyal, lélekkel tudjál eligazodni az igazán szövevényes, vadregényes történetben. A Francia hagyatékkal Makine olvasó lámpád bűvkörébe, meghittségébe vonz minduntalan és ha ott már egy másik regénybe mélyedsz, az sosem baj.)

2011. augusztus 2.
Kedves Panni!
Most fejeztem be Makine-tól a " La vie d'un homme inconnu" (Az ismeretlen). Kicsit tartózkodóan fogadtam az elejét, de aztán magával ragadott a történet és alig bírtam letenni. Irigylem őt, hogy ilyen biztos kézzel adagolja az iróniát és a költői pátoszt, keveri a banális hétköznapi történéseket a súlyos, sorsfordító történelmi eseményekkel. Profi író, ez a szakmája, erre készült. Nem volt könnyű útja, az első írásait a kiadók visszadobták. Talán a véletlen is fontos szerephez jutott a "Le Testament francais" átütő sikerében. Miután ezzel egy csapásra ismert lett, a neve "brand"-dé vált. Minden könyv, ami e név alatt jelenik meg, magas példányszámban fogy. Az olvasók élményre vágynak és nehezen viselik a csalódást. Már pedig egy ismeretlen szerző esetében, ahol maga a cím is elég rejtélyes, mindig fennáll a csalódás kockázata. Ezért aztán a többség biztosra megy és az ismeretlen szerzők művei tovább árválkodnak a polcon. Pedig bizonyos, hogy jó néhány közülük bőven megüti, vagy éppen felül is múlja Makine színvonalát. Ha lenne hozzá türelmem, figyelmesen tanulmányoznám az irodalmi lapok kritikai rovatait és kitapasztalnám, kinek a véleményére lehet adni és így csökkenthetném a kockázatot. A gond csak az, hogy az új kiadások, amelyekről a kritikákat írják, a könyvtárakban nehezen elérhetők, ahhoz pedig túl drágák, hogy az ember megvegye és mivel kiolvasás után már nem tud mit kezdeni vele, mert az összes könyvespolc betelt, viszi az antikváriumba, ahol csak filléreket adnak érte. Lehet persze várakozni is. A jó könyv többet között arról is megismerszik, hogy értékét nem kezdi ki az idő, mondanivalója nem csak egy hónapig érvényes. Remek könyveket lehet az Alexandrában is kapni pár száz forintért, melyek raktáron maradtak, miután az egykori sikerkönyv többszöri utánnyomásával már telítődött a piac. Csak közben évek teltek el és ugyan ki emlékszik ennyi idő távlatából egy kritikára? Marad hát a könyv fogdosása, belelapozgatás. Sokszor éppen az nehezíti meg a döntést, hogy túl sok a könyv a polcon. Viszont nincs annál nagyobb öröm, mint amikor egy teljesen szerény külsejű, majdnem szánalomra méltó kis kiadványban az ember felfedezi a remekművet. Természetesen mindenkinek megvannak a saját, külön bejáratú remekművei, amit ugyan lelkesen ajánl másoknak, de egyáltalán nem biztos, hogy azt hasonlóan fogadják. Annak viszont kicsi az esélye, hogy egyáltalán ne élvezzék és már sajnálják, hogy időt szakítottak rá. Ezért jó, ha az ismerősök megosztják egymással olvasmány élményeiket, mint ahogy ezt te is tetted. Makine egyébként itt járt Pesten a könyvnapokon, te talán találkoztál is vele. Olvastam egy kivonatot a vele készített beszélgetésből. Azt mondja, hogy számára a regényírás célja kizárólag örömszerzés, amit erős kétkedéssel fogadok. Akinek szerződése van egy kiadóval, annak számára az írás munka, legfeljebb mondhatja, hogy olyan munka, amit nagyon szeret. De mindenképpen tekintettel kell lennie az olvasóközönségre és nem mindig írhatja azt, ami éppen foglalkoztatja elméjét, ha az egyáltalán nem találkozik olvasói várakozásával. Nem okozhat nekik csalódást. Az a kijelentése viszont nagyon tetszett, hogy az igazi olvasó is alkotó, ugyanis olvasás közben mintegy újraalkotja a regényt, elkészíti a maga személyes változatát, vagyis az igazi olvasás nem valami passzív kikapcsolódás, hanem egy kreatív alkotó folyamat. Erre céloztam már én is oly sokszor, mikor kijelentettem, hogy olvasni is meg kell tanulni és ez nem csupán abból áll, hogy ismerem a betűket. Hosszú és elmélyült munka és bizonyos képességek megléte kell ahhoz, hogy elmondhassuk, tudunk már olvasni. Az új generációk körében ijesztően kevesen vannak, akik ide eljutottak. Sajnálom a fiatalokat, hogy ki vannak zárva ebből a csodálatos világból. Kialakították viszont a saját virtuális világukat, amelyből viszont mi vagyunk kirekesztve. Így nem is tudhatjuk bizonyosan, hogy valójában kit is sajnáljunk. Legjobb elfogadni azt, hogy sokféle úton és módon érezheti jól magát az ember, csak az lehet korlát, hogy mások érdekeit súlyosan ne sértse. Nem szabad lenézni, becsmérelni, üldözni valamit csak azért, mert más. Inkább meg kell jobban ismerni, hogy megérthessük, miért ragaszkodnak ehhez annyira mások. De először inkább ösztönből reagálunk mindenre és csak akkor vesszük elő a józan eszünket, mikor már baj van, elmérgesedett egy konfliktus. Hiába nőttünk föl, a bennünk tovább élő gyermek még nagyon eleven.
Sajnos be kell fejeznem, sürget az idő.
Puszil: Miklós

2011. július 11.
Kedves Panni!
....Átevezve könnyebb témákra, ha már említetted a zenét, figyelmedbe ajánlom Keith Jarret munkásságát,. ha az István (ld. Araratban az "István" bejegyzést - 2011.06.25.) még nem tette ezt meg. Elkezdtem olvasni Makine-től a "La vie d'un homme inconnue"-t (Az ismeretlen), még csak az elején tartok, biztatóak a benyomásaim, de még nem ragadott magával. Mostanában szégyenletesen keveset olvasok. Ebben a nagy hőségben hajlamos vagyok sajnos hosszabb időre a TV előtt felejtkezni és tenisz meccset, vagy dél-amerikai focit nézni. Hogy mégse legyen nagy lelkifurdalásom, a reggeli és kora délelőtti órákat írással és filozófiai tanulmányokkal töltöm. Tenisz után már valahogy nem ízlik a fajsúlyosabb időtöltés. Remélem ez csak átmeneti állapot, ha enyhül a meleg, megváltozik.
Lefoglaltam a prágai szállást, nem azt, ahol ti szoktatok megszállni, hanem egy hasonlót, ahol parkolási lehetőség is van. Egy 80 négyzetméteres lakás a "budai" oldalon, 15 percre lehet gyalog a Károly hídtól. Remélem beválik. Egy éjszakát Cesky Krumlovban fogunk tölteni. A még hátralévő időben a Svejket és Hrabalt fogok olvasni, hogy kellően ráhangolódjak Prágára. Újra megnézem Jirzy Menzel néhány remekművét is. Kár, hogy csehül csak annyit tudok, hogy "Fejezzék be a ki- és beszállást, az ajtók záródnak", igaz, ezt tökéletesen, akcentus nélkül. Ennyi ragadt rám a metrón utazva. Fonetikusan így hangzik: Zakoncsíte vísztup á násztup, dverzse sze zavíráji. Egy kicsit zavar, ha olyan országban járok, melynek nem ismerem a nyelvét. Az orosz tanulmányaim persze adnak némi segítséget, de legfeljebb a feliratok értelmezésében.
Rendszeresen olvasgatom a blogbejegyzéseidet, mélyebben érintett, amit anyukád az unokáival kapcsolatos viszonyáról mondott és nagyon tetszett a buktáról írt glosszád, amit a Vannal is megosztottam. Hízeleg a hiúságomnak, amikor a saját írásaimmal találkozok az Ararát-on. Lehet, hogy most gyakrabban jelentkezem, remélem, ez nem fog a minőség rovására menni...
Puszil: Miklós

2011. június 15
Kedves Panni!
...Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem Makine-ra. Mindig gondban vagyok, mikor az Institute polcai között bóklászva választanom kell. A standard kedvenceimtől már mindent elolvastam, az ismeretlenekkel pedig mindig nagy a kockázat. Megnéztem a katalógust a neten, bőséges választékuk van Makine-ból. Legközelebb őt választom.
A Van örül, hogy annyira ízlett a legutóbbi tortája (ld. Araratban az "Sominál lenni jó" bejegyzést - 2011.06.06.), de ő cseppet sem volt vele megelégedve. Szerinte nem volt szerencsés mirelit gyümölcsöt alkalmazni és a yoghourt márkájával sem volt kibékülve. Ő már csak ilyen, mindig a tökéletességre törekszik...
Puszil: Miklós

2011. június 14.
Kedves Miklós!
... Felfedeztem Andrei Makine-t, Franciaországban élő és franciául író orosz írót. Varázslatos a nyelvezete, egyszerűen magával ragad, ahogy a történet építése: ez a csöpögtetős, kissé előre szalados, majd visszamenős elbeszélése az eseményeknek, ebből az ide-oda mozgásból áll össze az egész történet a maga összefüggéseiben szép lassan, feltehetőleg a regény végére. Ilyen volt az Ismeretlen és most ugyanilyen, vagy még ilyenebb a Francia hagyaték is. Istenem, ha így tudnék írni, akkor a Xenia-t a blogból regénybe emelném át, így marad viszont minden ahogy van....
Vigyázz magadra és légy jó, ha tudsz!
Puszil: Panni

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése