"A kertben rendszeresen nyírják a füvet. Más nem is nő ott, csak fű. Most, ahogy a szél föltámadt, nincs mit megborzolnia, megfújnia, megdöntenie, a fű túl rövid hozzá. Fa, ház nincs a kertben, az élet ritmusára egy hosszú farktollú, kék testű, fehér mellényű kis madár ugrándozik látszólag céltalanul. Pedig volt itt annak idején jócskán élet, állt itt egy ház, igaz romosan dülöngélve, egy pincét magába ölelő dombocskától csupán sejtetve. A kertben a fa oszlopokat kötélerdő kötötte össze, telis de tele frissen mosott, száradó lepedőkkel, takaró- és párnahuzatokkal, törülközőkkel. Rozoga kerítés, kapu fölött jól látható táblán felirat: H. Ferenc, mosó-vasaló kisiparos. Feri bácsi felesége, Klári néni hajnalban akkor már javában mosott, amikor a nap még nem is gondolt fölkelésre. Kora reggel, délelőtt nagyvonalúan repdesett, száradt a ruha, hogy a délután sistergő vasaló alatt találja. Klári néni délre ebédet főzött az urának és magának, előtte vásárolni ment a közeli boltba, mindig sietve, félig rohanva, hogy időben szállításra készen álljon az élére hajtogatott, friss illatú ágynemű. Akkoriban még üzemeltek a környékbeli üdülők, bőséggel ellátva munkával Feri bácsit és nejét. Esténként H. Ferenc, mosó-vasaló kisiparos és felesége hangjától volt hangos az utca. Veszekedtek. Az elfogyasztott ital minősége, s főleg annak mennyisége ebbe jócskán belejátszott. Másnap a folyamatos mosni való nyomán a kora reggeli nap repdeső lepedő-rengetegre nyitotta szemét ezen a tájon. Hasztalan próbáltam, sohasem tudtam Klári nénit mosásban, teregetésben megelőzni. Mosott ágyneműkben roskadozó évek után Feri bácsi, Klári néni nyugdíjba mentek. A teher alatt kissé hajlott ívű szárítókötelek üresen árválkodtak. A kertet a kelleténél mindig tovább lepte el az érett gaz, mire fűnyíró érte. A tiszta, rendes ágyneműért vívott közös munka hiánya nagyobb teret adott a házaspár veszekedéseinek, már a nappalokba is kéretlenül bele-belehasítottak a kiabálások. Nem tudni, mi végre, mi okból folyt az állandósult húzd meg, ereszd el, de a külső szemlélő jobbnak látta nem beleavatkozni. Telt, múlt az idő, mikor utolért a szomorú hír, Klári néni éjszaka meghalt. Mellette szinte azonnal ott volt a szóbeszéd: álmában a férje párnával fojtotta meg. H. Ferenc, nyugalmazott mosó-vasaló kisiparos magára maradt csendes házában, gazosodó kertjében, jelzésszerűen - múlton, jelenen - átívelő szárítókötelei között. Iddogált, ült a kertje előtti padon, nézelődött, míg szép lassan meg nem ütötte a guta. Bika egy erős, nagyhangú emberként nem adta meg magát, visszajött ebből is, sutábbá vált jobb oldala emlékeztetett a történtekre. Hangja alábbhagyott, már csak a háza melletti rozoga fotelben érezte jól magát.- Emlékszel, mikor a Klári néni… - szokta volt emlegetni, és úgy hagyta ott a mondatot, hogy be sem fejezte.
Pár évre rá meghalt ő is. A ház, a kert, a szárítókötelek négy gyermekük közül egyiküknek sem kellett. Beszélték, hogy a birtokot az Önkormányzat vásárolta meg. Fenti "pannimumot" 2005. július 10., vasárnap írtam és 2007. szeptember 27-28., csüt.-pénteken öntöttem formába, s bevallottan az egyik kedvencem ebben a műfajban..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése