2012. október 21., vasárnap

Daninak eppen ma

Evek ota ugy jon ki a lepes, hogy szuletesnapodon nem, vagy csak reszben vagyok otthon. Elhiheted, hogy nem te vagy az oka, hanem huszonharmadika, amelyet jobban szeretek mashol, bekesebb korulmenyek kozott, jobb hangulatban megelni. Most eppen eleg messzire vagyok toled ahhoz, hogy sem fel nem tudlak hivni, hogy szemelyesen, a magam hangjan kivanjam neked a legjobbakat, legszebbeket, sem irni nem tudok neked egy ujabb es hosszabb uzenetet, mint amit mar a nap folyaman megtettem. A telefonalasra, uzenetkuldesre szant osszeg a mobilomban pedig ugy lefogyott, hogy most mar csak engem hivhat az, aki akar. Irni megis irhatok a panzio adta ingyenes internet hasznalataval, orok hala, s koszonet. Eltem is vele email-ben, s most elek is vele az Araratban. Uzenem innen a tavolbol, hogy szeretlek, hogy gondolok rad, hogy ekezetek nelkul is megirom neked, hogy eszembe jutottal ma tobbszor is, hogy jo ereznem, tudnom, hogy vagy, hogy megvagy, hogy jol vagy.
Vigyazz magadra es legy jo, ha tudsz.
Millioszor puszil innen a tavolbol es ha otthon lennek, akkor otthon is:
Anyula

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése