Toros káposzta

Nincs ember, ki ne tudná, hogy mi a toros káposzta. Hogy eszik-e vagy isszák? Mikor szokás készíteni? És miből? Hogyan ízesítik? Nincs ember, aki ne lenne tisztában a toros káposztának még a lelki világával is. Egyedül engem kivéve. Pedig a köznyelv, meg a gyári népnyelv, a maga igazságosztó módján, mióta a tökfőzeléket kapor helyett petrezselyemmel készítettem, igencsak megtisztelő módon és nemes egyszerűséggel „szakácsok gyöngyének” titulál. Még véletlenül sem értem félre a szívből jövő dicséretet a tökfőzelék megreformálására tett kísérletemet követően, de a toros káposztát illetően bennem tényleg se kép, se hang. Hallottam már mondani valaki részéről, hogy
- Toros káposztát csináltam.

Mire én fülemet, farkamat behúzom, nagy bölcsen hallgatok, pedig fogalmam sincs, mit rejthet az előkelő, magabiztos elnevezés. Káposztát, az biztos, amit valamilyen tor kapcsán készítenek el, mondjuk halotti torra. Ha nem esek messze az igazságtól, az csak a zsenialitásomat bizonyítja, ha meg mégis, akkor az „írói fantáziám és munkásságom” részét képezi.

- Toros káposztát főztem a hétvégén – újságolta Szica.

Bugyután nézhettem rá és ezt nem is rejtettem véka alá:

- Sajnos nem tudom, milyen az.

- Akkor hozok neked belőle. Tudod, én kisebb adagokra szoktam szedni, nejlon zacskókba csomagolom, úgy teszem a mélyhűtőbe. Szerdára hozok neked – mondta ezt hétfőn.

Kedden szabin voltam és olyannyira elfoglalt, máshol jártam fizikailag és agyilag, bevallom, a toros káposztának se neve, se holmi képe, se Szica ígérete nem jutott eszembe. Szerdán hajnalban a bejáratnál Szicába botlottam, akivel az udvaron végighaladva megbeszéltük keddi élményeimet, mielőtt elváltunk volna, azt mondja:

- Hoztam neked valamit. Toros káposztát. Tedd a mélyhűtőbe, ha nem most eszed meg.

Beledobbant a szívem, hát nem felejtette el, ugyanakkor kellemesen lepődtem meg rajta.

Este otthon aztán felmelegítettem a ránézésre kettőnél több személyre való adagot. Paprikás káposzta bő húskockákkal, lével, szalonnával és úgy ízesítve, hogy próbálkozhatom, míg élek, ki nem találom. Szica fantasztikus toros káposztájával egy újabb rejtélyes, elsöprő, felderítésre váró ízvilág költözött asztalunkra. Són, paprikán kívül lehetett benne bors is, mert enyhén hajlott a csípősségre, éppen annyira, hogy ne tudd eldönteni:

- Ez most csípős vagy nem csípős?

Maga Hamlet is bajban lett volna e fajsúlyos, élet-halált eldöntő kérdés megválaszolásával, amikor is Szica toros káposztájából való falatot forgatta a szájában. Egy Hamlet azonban minden bizonnyal megtalálta volna végül a megoldást, csak Shakespeare felejtette el megírni.

Észrevettem valamilyen zöld fűszert is a toros káposztában, amiről szintén nem tudtam, hogy mi lehet.

Kérdezem Tibort:

- Hogy ízlik Szica toros káposztája?

- Nem az esetem – mondja teli szájjal.

Már nem is csalódom életem harminc éve jelenlegi párjában, akinek szinte soha semmi nem ízlik annyira, hogy azt azonnal meg is dicsérje, azonban secc perc alatt helyére rázódik a világ rendje, amikor saját tányérja után az enyémet is úgy nyalja tisztára, hogy már mosogatni sem kell.

- Szica, mondd, ha Péknét csülök módra, vagy hogy is van, Csülköt Pékné módra nem ismerem, ugye abból is hozol nekem, ha csinálsz?

"Pannika!
Köszi a dicséretet, de hát ez még nem az igazi toros káposzta.
Ez Szabolcsban disznó vágáskor készül, az az igazi, amikor minden bele való a frissen levágott disznóságból készül.
Egészségetekre!
Hozzávalók:
Szalonna, husi, Savanyú káposzta,
Fűszerek: vöröshagyma, só, bors, delikát, majoranna, pirospaprika, és sok-sok türelem, amíg elkészül.
Puszi: Szica"