Majdnem Patyi

Az úgy van, hogy amikor az ember a Patyi Hotel & Étterem felé veszi  útját Bögötére, mert ott kíván néhány napot és éjszakát tölteni, akkor semmit sem mérlegel. Én legalábbis éppen ilyen vagyok. Nem számít, hogy napok óta figyelmeztetnek az időjárástudorok, hogy a nyugati országrészben ítéletidő, havazás, hóátfújások, ködök, hideg idő várható, én akkor is úgy gondolom, hogy az Égiek is segítenek majd tervem megvalósításában, és átírják az időjárást éppen arra pár napra. Mert én ezt szoktam meg azokon a ritka hosszú hétvégeken, amiket országjárásra fordítok. Meg aztán, ha egyszer a fejembe vettem, hogy elmegyek Bögötére és megint a Patyi Hotelbe, akkor elmegyek.  Elindultam hát ma időben az anyámmal, a barátnőmmel és az icipici Corsával először a 7-es, majd a 8-as úton. A hóátfújások, a nagy szél, a havas út sem tántorítottak el, hiszen a szemem előtt lebegett az egyre közeledő cél, mintegy száz kilométer és megérkezem.

Még emlékeztem az előző, egyben első alkalomra, amikor a Patyiba beléptem. Kellemes, családias lobbi fogadott szemben jobb kéz felől a recepcióval, balra a bejárattól a társalgó rész egy bőr ülésgarnitúrával. Lépcső vezetett föl az első emeleti szobák felé, még följebb a konferencia teremhez. Az első emeleten keresztül volt az átjárás a szomszédos étterembe is.  A recepciótól balra egy-két lépcsőt lefele lépve lehetett a földszinti szobákhoz jutni. Itt szálltam meg a férjemmel egy kétágyas, parkra, tujákra, részben parkolóra néző szobában.  Akkor januárban – érdekes és meglepő módon - hó sem, igazán rossz idő nem zavarta kinti programjainkat. Január elejéhez meglepően száraz, napos idő volt, nem is győztünk eleget örülni ennek.

Nem így most, amikor a március közepére előre jelzett hó, fagy, szél, nulla közeli hőmérséklet meg is jött, mind e mellé a 8-as úton egy olyan karambol, amely fizikailag tartóztatott fel, akadályozott meg az előre haladásban. Lelki szemeim előtt megjelent a Patyiban a szoba, amely méreteit tekintve kicsit passzentos ugyan, de két embernek éppen megfelelő. Nem vesztünk össze a tévén, hogy melyik programot nézzük, mert én inkább a szállás wifi-jének köszönhetően laptopon interneteztem, levelezgettem, blogot írtam, a környékkel kapcsolatos tudnivalókat búvárkodtam, mikor mit, egy szóval elvoltam, mint a befőtt, aki jól érzi magát és kitűnően pihen.

Ma szabályosan dühös voltam, hogy nemhogy célomhoz közelednék az idő múlásával a karambol nyomán keletkezett dugóban való sorban állásban, hanem egyre reménytelenebb, kivitelezhetetlenebb vállalkozásnak tűnt a Patyi Hotelhez eljutni. Gyerekesnek tűnhet, de sajnáltam, hogy kimaradnak az Isteni és meleg reggelik a jó kis forró csokival meg teával, nem vacsorázunk ott az étteremben anyámmal és barátnőmmel együtt hármasban, pedig már jó előre meg- és átbeszéltük, hogy a kitűnő konyhájában minden este megkóstolunk valamilyen új ételt.  

Nagy nehezen hosszabbítottam ezen a hosszú hétvégén egy napot, hogy érezhetővé dagadjon az ott eltöltött idő, melyből most elmarad a fürdőzés Mesteriben, az egyedi kivitelezésű és hangulatú Barlangfürdőben, Celldömölkön a Vulkánfürdőben, Sárváron a Termálban. Nem nézzük meg kívül-belül a Nádasdy várat Sárváron és Celldömölk Katolikus templomában sem gyönyörködünk. Nem ámulunk el azon, hogy milyen egyedülálló gyöngyszem is lehetne a Batthyány-Strattmann Kastély Körmenden, ha az átkozott vizesedést, minden baj okozóját valamilyen úton-módon megállíthatnák, megszüntethetnék, a kastélyhoz méltó felújítást elvégeznék, és nem szemléljük örömmel vegyes békével a lankás, dimbes-dombos, gyönyörű vasi és zalai tájakat.

Az elkövetkező napokra szánt minden elgondolásom, az összes tervem ment ma füstbe, vált köddé, őket fújta át és el a hó, ütötte el a karambolozó járművek garmadája. A Patyi Hotelt & Éttermet Bögötén reményeim szerint viszont nem, a Patyi Hotel & Étterem egyre ott áll és vár, hogy egy jobb időben meg is érkezzem.