2013. május 24., péntek

Eszterek

Majdnem elmúlt a nap. Még sikerült lejárta előtt elcsípnem. Mondtam neki, álljon meg egy pillanatra, várja meg míg összeszedem a vele kapcsolatos gondolataimat. Ha még egyáltalán megvannak és nem mentek el fáradságukban aludni.
Az a baj ezekkel a névnapokkal, ill. velük nincs is semmi különösebb baj, jó, hogy vannak, csupán nekem esik nehezemre, hogy a fontosabbakét, legalább a szeretteimét, az enyéimekét megjegyezzem és illő módon meg is ünnepeljem.  Megemlékezzem róluk. Pár mondatban, rövid üdvözlésben ejtsek szót. Felköszöntsem szépen, illendőn azt, aki számomra egyébként is fontos, és különben is szeretem.
Eszter lányomat jó időben, reggel kilenckor hívtam föl, hogy gratuláljak névnapja alkalmából. Mondtam neki, hogy nagyon szép napot kívánok és érezze magát nagyon jól neve napján. Amennyire gazdagon tudok valakit születésnapja alkalmából felköszönteni, annyira szegényes nálam a névnapi kívánság kincsestár.
Egy másik Eszterre, a Feketére csak gondoltam. Azt gondoltam, hogy jó volna fölhívnom. Tárcsáznom kellene Laci férje mobilját, és amikor fölveszi, személyesen őt, az Esztert kellene kérnem. Mondtam volna neki, hogy legyen szép napja és érezze jól magát névnapján. A gondolatnál, a nap folyamán többször is visszatérő gondolatnál nem jutottam tovább, mely egyébként önmagában és egy helyben, leginkább bennem szárnyalt kitörésre, materializálódásra képtelenül.
Visszamentem a régmúltba egy másik Eszterhez is, aki egyaránt volt osztálytársam az általánosban és a gimnáziumban. Ha lett volna elég merszem, és hosszú évek kihagyása után szabad utat engedtem volna a hirtelen támadt és meggondolatlan bátorságomnak, akkor biztosan fölhívtam volna egy szóra. Azt mondtam volna neki rögtön a lényegre térve, hogy legyen szép napja és érezze jól magát a névnapján. Tudta volna, hogy ki hívja, hiszen azokban az időkben és közös osztályainkban ő volt az egyetlen Eszter és Panniból sem volt még egy.
A nap mérlegét meghúzva maradt a tényleges egyetlen hívás Eszter lányomnak, aki megörült a hang hordozójának és az érezhető, kifejezett szeretetnek a figyelmességben és a jókívánságokban. A többi Eszternek, az általam ismert Esztereknek pedig az a biztos érzet juthatott, hogy nem egyszer gondoltam rájuk a nap folyamán és szeretettel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése