2013. július 8., hétfő

Messziről jött ember - Zsuzsa itthon

Én nem tudom, ki hogy van vele, ha jó barát jön és messziről. Sikerül-e előkészülni, rákészülni lelkileg, ünneplőbe öltöztetni szívet, lelket egyaránt? Hangozzék mindez bármennyire is giccsesen, ám a múlt évi látogatásáig a messziről jött embernek, aki nem más, mint Zsuzsa barátnőm Amerikából, nekem ez minden további nélkül ment. A maga természetességében, minden erőlködés nélkül. Hogy mi változott egy év alatt, egyáltalán változott-e valami, meg nem mondhatom. Talán elsöpörtek a történések, a kelleténél jobban maguk alá temettek a mindennapok, lett légyen bármi egyéb oka, a mai nap, a legjobb barátnőm haza érkezésének a napja úgy simult a többi közé, mintha semmiben sem akart volna különbözni. Annyival azért mégis, mert el kellett kéredzkednem, hogy időben, éppen akkor érjek ki, amikor már megérkezett, a bőröndjét is megkapta, és kinn várt, hogy a bűvös ingyenes öt perc alatt kikerüljünk a repülőtér nagyon is átmeneti kikötőjéből. Összejött minden, szerencsénk volt. Még ennél is több jó történt, hogy hajlandó volt útközben anyámnál anyámmal találkozni. Az ilyen előre nem látott, nem megszervezett dolgok, spontán találkozások sülnek el igazán jól. Ilyenkor észrevétlenül repül az idő, abbahagyni, felállni senkinek nem akaródzik még pár óra eltelte után sem. Nyomát nem őrzi sem fénykép, sem hangfelvétel, csupán élő lenyomata marad meg bennünk egy délutánnak, mely azóta estébe fordult, mindjárt éjszakába, majd másnapba, hogy kinek-kinek szelektív emlékezete azt idézhesse vissza, amit képes, s ami csupa jó lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése