Aki a töltött paprikát csak főtt krumplival tudta eddig elképzelni és olyan pirosan, amilyenre a keverem-kavarom paradicsomszószból kikerekedik, annak melegen, sőt forrón ajánlom krumpli helyett gnocchival és a pirost masszívan sápasztó sok-sok, még annál is több hófehér tejföllel. És aki erre azt gondolja, hogy nem árt jó előre számba venni, hol is van a legközelebbi mellékhelység, mert a paradicsomos szósz a tejfőllel azonnal működésbe lépve érdékes dolgokat eredményezhet, azt megnyugtathatom, hogy a fizika, meg a kémia, meg minden hagymázas elképzelés a paradicsom és a tejföl kölcsönhatásáról a Lakat féle paradicsomos töltött paprika esetében tejföllel gazdagon megrakva, valahogy kizökken a maga amúgy törvényszerűségéből és egyszerűen nem működik. Pedig repetáztam is belőle, jócskán terítve be tejföllel a paradicsomos réteg tetejét, és mondhatom, hogy az égvilágon semmi bajom nem lett tőle. Az egyetlen bajom, hogy én, maflicsek, repetázhattam volna még és nem tettem, így aztán megint érezhetem, hogy nem ettem eleget ezúttal Lakat tejfölös paradicsomos töltött paprikájából.
Ezek után persze hiába írom meg, hogy amúgy és a kajától eltekintve is nagyon jól éreztem magam nálad, Lakat, és mélységesen sajnáltam, hogy az Áron nem jutott be a kardvívás döntőjébe. Egy magyar kardozó, a fényképével kitapétázott Magyarország fővárosában, Budapesten most zajló világbajnokság elődöntőjében egy ponttal maradt alul az orosz ellenfelével szemben. Sajnálatos és bánatos és icike picike szépséghiba a nagy magyar világbajnoki álomban.
Azonban egy pillanatilag sem álmodtam, hogy milyen jót beszélgettem veled, Lakat annak a bizonyos paradicsomos töltött paprikád gnocchival és tejföllel elfogyasztása előtt és után. Arról meg már végképp nem tehetek, hogy el ne felejtsem, lejegyeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése