Tegnaptól ÉS

Nem tudom, minek örüljek jobban. Annak-e, hogy olvashatom végre Bruck Andrást online, vagy annak, amit írt és ír, vagy annak, hogy még olvashatom. Ülhetek szobám sarkában asztali spotlámpám fényében, odaszögezve a gép elé és egyik Bruck cikket olvashatom a másik után. Mert már ez is örömet kell, hogy okozzon az embernek: maga a lehetőség, hogy a régen dédelgetett szándék és akarat megvalósult.

Grecsó Krisztiántól egy múltbéli levélváltásunk alkalmával megtudhattam, hogy Bruck Andráshoz az út az ÉS előfizetésén át vezet, lett légyen az papír- vagy online alapú. Hosszú hónapokig tartott az emésztés, melyre a döntés villámszerűnek, már-már meggondolatlannak tűnhet. Egy jól irányzott huszárvágással tegnap, december 22-én átutaltam hétezerszázötven forintot az ÉS féléves online előfizetésére.

Csodákat tud művelni ennyi pénz annak, aki így jut az információnak egy olyan tárházához, forrásához, amelyről ugyan tudott és hallott, de inni belőle valamiért képtelen volt.

Grecsó Krisztián azzal biztatott, hogy csak nyugodtan fizessek rá elő, hiszen egy lapszám ára egy korsó sörének felel meg. Igaza volt, amikor az ötszáz forintot egy korsó sörrel vetette össze csak, hogy érezzem döntésem súlyát, könnyűségét.

Ehhez képest most itt ülök szobám sarkában az asztali lámpám fényében és Bruck Andrást vedelek, egyik írását a másik után, merthogy az online előfizetés megengedi, hogy hozzáférjek a kútnak még a legmélyebb rétegeihez, múltbéli, letűntnek hitt írásokhoz is. Kicsit kótyagosnak érzem magam A jel, A hátsó kijárat és A vágy autóbusza után és hol még a vége… És Bruck mellett persze ott vannak a többiek: Váncsa István, Konrád György, Spiró György, Darvasi László, Sándor Iván, Háy János, Parti Nagy Lajos, Lévai Júlia, mindenkit fel sem tudok itt sorolni és ott van maga Grecsó Krisztián írásaival, kritikáival.

Kívánom, hogy rosszabb Karácsonyom ennél ne legyen és másnak sem.