A legelső napon

Nem tudom, ki hogy látja ezt az évet, amely épphogy kisült, egynapos. Még nem is olyan rég azt gondoltam, hogy olyan lesz az egész, mint a legelső napja. Ezért aztán igyekeztem mindent bele zsúfolni abba az egyetlen legelső napba, amit csak lehetett: felhívtam anyámat, gyerekeimet, húgomat, távolabbi rononságomat, barátokkal beszéltem, hogy jusson mindenkinek sok egészség, boldogság, béke, szeretet, legyen mindenkinek jobb éve az előzőnél. Persze mostam, takarítottam, főztem, mosogattam, vásárolni csak azért nem mentem, mert a boltok zárva voltak. Hobbiztam, azaz olvastam, levelet írtam és blogot, társasoztam a családdal. Azt hiszem, hogy a nap akkor is huszonnégy órából állt, nekem meg sikerült dupla olyan hosszúra szóló tennivalóval ellátnom.
És az év menetrend szerint megérkezett, folydogált és múlt, nem hagyta magát zavartatni a sűrű és hasznosnak hitt tevékenységeim által. Voltak benne vidám napok, szomorúak és szürkék. A szürke hétköznapokból volt a legtöbb, amikre már nem is emlékszem, ha csak az érzetükre nem, hogy szürke, masszívan szürke volt és kötött, akár a habarcs. Meg arra voltak jó, hogy aláfessék a jobb, szebb, valami miatt kiemelkedő napokat még akkor is, ha az azzal írta bele magát a szívembe és tette felejthetetlenné magát, hogy valaki fontos és számomra pótolhatatlan ember örökre elment, mint  ment december legelején Bächer Iván.
Talán Bächernek is volt köszönhető, hogy Szilveszterkor nem is nagyon kívántam mást másoknak, mint egészséget, egészséget, megint csak egészséget, s utána kis boldogságot és kósza szerencsét. Meg csupa olyasmit, amit mások maguknak szeretnének. Ez nálam semmi rendkívüli, leginkább valamiféle csönd, béke és nyugalom, önmagába forduló elégedettség. Hogy Bächer tette-e ezt velem, vagy az az iszonytatóan furcsának tetsző mondat, amit mindmáig ízlelni kell, mert felfogni lehetetlenség, hogy nincs, Bächer nincs. Illetve előfordul az a nagy paradoxon, hogy mégis van. És ez a meg- és felfoghatatlan megléte egy olyan valaki nagyságnak, mint Bächer, aki fizikailag ugyan nincs, mégis létre hozza bennem azt a megbékélést és nyugalmat és bizonyos megelégedettséget, amit nagyon régen nem tapasztaltam.