2014. március 1., szombat

A lángos

Tudom, hogy szerintem ki csinálta az ország legjobb lángosát. Kiskunfélegyháza határában egy ócska  lakókocsiban sütötte mínden hétköznap hajnalban öttől nyolcig Ica és Árpád, egy nagyon szimpatikus házaspár. A környező cégek dolgozói jártak oda reggelizni vagy hatosával, tizesével hordani a lángost a kollégáknak. Éveken át megállás nélkül húztam le Budapestről Szegedre, a boldog tudatlanok mosolyával az arcomon, mikor a gyárban egy szegedi munkatárs mesélt erről a lángososról, hogy szerinte nem is az ország, de a világ legfantasztikusabb lángosát itt lehet enni. Attól fogva - mondanom sem kell -, magam is az Icáék lángosának rabja lettem, egy életre. Először csak megkóstoltam, mintegy lemeóztam, s mikor kiállta a legszigorúbb próbát is, nagy üzemben vásároltam. Vittem ui. bizonyos szegedi kollégáknak ajándékba, akik ugyan nem kérték, de amikor dolgomat érkeztem végezni, velem együtt a legjobb lángost is megkapták reggelijükhöz. A recept persze hétpecsétes titok volt, sohasem kérdeztem Icáékat, ők meg nem mondták, ez így is van rendjén.
Egyszer csak Ica és Árpád belefáradt a hajnali lángosozásba. Lányuk helyett, aki nem folytatta az ipart, akadt valaki, aki átvette az üzletet és vele együtt a nevezetes lángost. Frissebb lakókocsi került nem is a régi helyére, hanem a szomszédos gyár udvarára. Jártam azóta arra, pedig már rég nincs dolgom a déli céggel, a lángost kapó kollégák közül is sokan elmentek nyugdíjba, néhányan meghaltak. A lángos Icáék után is ugyanolyan finom,  óriási kerek, légies, a tésztája habkönnyű, az íze, az íze utolérhetetlen, akár üresen, sajttal vagy tejfölösen, bármilyen formában. Jó kezekbe került Ica és Árpád lángosa, messzire hirdeti, hogy ami jó, ami bevált, azon nincs mit változtatni, elég ott és úgy folytatni, ahol az előd abbahagyta.
Eszembe jutott mindez annak kapcsán, hogy március legelső napján lángost sütöttem. A lángosom hasonlított valamelyest az Icáékra, de hogy ennyire újra éltem a kiskunfélegyházi lángost, annak talán nem kevés oka lehet. De ez most, mint Icának az ő receptje, maradjon a titkom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése