Nagy mákja van ennek a Julianna Panziónak, hogy ezen a helyen lehet. Felsőszölnökön túl Szlovénián innen. Sűrű erdővel fedett dombra néz a főút túloldalán. Apró patakocska csobogását hallgatja, újabb lombos dombokra néz hátul. Jobbra-balra a távolban fák, zöldellő dombok, errefelé szinte más szín nincs is, mint zöld. Meg csönd, de akkora, hogy az ember szinte hallani véli a csöndet magát. Feltűnik az úton a gyérebbnél is gyérebb forgalom, és a madarak szűnni nem akaró csivitelése, kórusa, mely a napnyugtán is túl tart.
Távolságok és terek, amelyek a panzió két épületét egymástól, a szomszédtól, a többi háztól, birtoktól elválasztanak. Nem keritések, mert azok a legritkábbak ehelyütt. Azt mondják, hogy az ember be sem zárja a házát errefelé, mert itt nem lopnak. És ha mégis, kivételesképpen mégis, akkor a falu lakosságának markos férfijai a sűrű erdőben leszoktatja a bekerített eltévelyedettet a lopásról, csak egyszer és mindenkorra.
A szabadság az, amit az ember a Julianna Panzióban és környékén, Felsőszölnökön érez. Valami olyan mérhetetlen szabadságát a szemnek a térben, a távolságban, a messzeségben, az orrnak a dús levegőben való megmerítkézésben, a lábnak a kiránduló utak bejárásában betonon, köveken, agyagon, füvön, erdőben, hogy azt szavakkal csak szegényesen képes az ember visszaadni.
Julianna Panzió a természettel úgy kötődnek egymáshoz, mint sziámi ikerpár, elválaszthatatlanul. Hasonlóképp kapcsolódik hozzá a tulajdonos, K. Lajos. K, mint kellemes, kedves, kiváló, mely jelzők mindegyike illik hozzá, ám egyikük sem a családneve. Kellemes személyiség és társalgó. Kedves a stílusa. És nem utolsó sorban kiváló ételeket főz. Ez annyira igaz, hogy anyám, Zsuzsa barátnőm és én egyöntetűen voltunk elájulva Lajos gulyáslevesétől, bazsalikomos csirkéjétől, s a többi vacsorára tálalt fogásaitól.
Sajnálom itt hagyni ezt a helyet. Ha tehetném, el se mennék vagy már másnap visszajönnék. Léteznek ilyen ritka és különleges tájak. Még jó! Ez éppen ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése