Már jó előre kigondoltam a héten, hogy szombaton bemegyek a Julihoz. Bemegyek hozzá, jó hangosan köszönök neki, mint máskor is, szélesen vigyorgok, mert másnak nagyon nem lehet nevezni a mosolyomon túlnyúló vigyort. Akár akarom, akár nem, ez a túlsúlyos mosoly ül ki az arcomra, amikor Julit meglátom.
Tahi egyik boutique-ja az övé. Évek óta hozzá járok. Ő öltöztet. Jobban ismer magamnál. Jobban tudja, mi illik hozzám és mi nem, melyek a színeim és melyek nem. Megmondja, ha valami jól áll, hozzá elismerően bólogat, egész arca elkomolyodik miközben fölfénylik a szeme attól, amit lát. Közli azt is, ha valami nem hozzám való. Ilyenkor kicsit sajnálkozással elegy fájdalmasba fordul az arca, és udvariasan, de határozottan jelenti ki, hogy ez nem a te színed, vagy ez nem áll jól neked, keresünk valami mást.
Gondoltam, benézek hozzá. Nem mintha kerestem volna, vagy venni akartam volna nála valamit, egyszerűen látni és a társaságában szerettem volna lenni. Nem kell ahhoz egy újabb póló, blúz vagy nadrág, hogy a Julit láthassam vagy beszélgethessem vele. Olyan jó, amikor már az ajtón innen látod Julit a pultnál. Könyököl, beszélget valakivel vagy éppen kiszolgál. Ha szerencsém van, akkor üres a boltja, rajta kívül nincs benn senki. Ilyenkor képes vagyok azt gondolni, hogy a Juli most csak az enyém, csak rám figyel, csak velem beszélget, miután megkérdezte, hogy kérsz egy teát. Teát nemcsak azért szoktam kérni, mert amúgy is szeretem, hanem a teának teljességgel más az íze, ha a Julinál, a társaságában fogyasztom el. Vele mindenről lehet beszélgetni. Ruhákról, színekről, fazonokról, divatról - magától értetődően -, de utazásról, idegen országokról, kontinensekről, tájakról, célokról, vágyakról, tervekről, napi gondokról, megoldandó problémákról, egyszóval mindenről. Érdekesek ezek a beszélgetések, még a búsabb témák sem búval béleltek, a gondolkodását, a megoldások keresését valamiféle bizakodás, kitartó optimizmus hatja át, Juli birodalmában mintha örökösen félig teli lenne a pohár.
Ma bementem a Julihoz és meglepetésemre nem volt ott. Nekem idegen hölgy közölte, hogy Juli ma nincs, de a jövő héten lesz már. Le nem tudom írni a csalódottságot, amit éreztem. Utólag jutott az eszembe, megkérdezhettem volna távollétének okát, de ott és akkor egyetlen épkézláb mondat sem jött ki a számon. Csalódott voltam és a már a jó előre örömbe öltöztetett lelkem kissé elárvult. Éppen ilyen fájó hiányérzet támad ott bennem, ahol normál esetben a Juli felett érzett örömnek kellene lenni. Szombaton, majd legközelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése