2014. október 23., csütörtök

Felsőszölnök - Julianna Panzió - október végén

Anyám legújabb kitétele, miszerint olyan helyre mehetünk el pihenni, amely lakóhelyünktől kétszáz kilométeres hatósugarú körben található, Felsőszölnököt a Julianna Panziójával egyetemben minden bizonnyal kiejtené. Sosem tudom, hogy hány kilométer pontosan Felsőszölnök háztól házig. Mert vagy nem úgy jövûnk, ahogy a Nagy könyvben, térképen meg van írva, vagy megállunk közben és ott kóricálunk. De gyanítom, hogy Felsőszölnök, ez a máig hihetetlenül idegenûl hangzó, de egy életre megtanult település túlcsurogna az anyám pihentebb pillanatában lefektetett kétszázas távolsági limitén. Igaz volna mindez, ha már idén májusban nem tettük volna meg ezt az anyám által már akkor hosszúnak minősített utat Felsőszölnökre. De mivel hogy itt jártunk, itt töltöttûnk akkor vagy négy éjszakát, imádtuk a helyet, a környéket, a tájat, a három ország - magyar, osztrák, szlovén - határszögletet, de mindenekelőtt Lajost, a tulajdonost, egyben "mesterszakácsot", ez a mostani út akkor sem kottyant volna meg, ha a kétszáz kilométert dupla olyan hosszan tekeregve tesszük errefelé meg. Az ember tudja, miért jön, mi várja, s ha tényleg az várja, akkor már másnap ismét vállalná a szinte bármilyen hosszú utat. Mert ezt gondolja anyám, a Zsuzsa, meg én is.
Elfogadható egyaránt a szállás a Julianna Panzióban annak, aki csak egy-két napra átutazó, de annak is, aki akár egy hetet vagy annál is többet szeretne itt eltölteni. Működik az összkomfort, a fürdőszoba, van tévé három-négy magyar programmal. De kit érdekel a műsor az alapvető híradáson kívül, amikor az egész napi autós-gyalogos kirándulások után örülsz, ha a finoman elfogyasztott vacsora után kicsit még olvasol és alszol.
Itt Felsőszölnökön a Julianna Panzióban a táj, a vacsorák, meg a reggelik a lényeg, meg a Lajos, aki mindezeket nagy fantáziával, ügyesen, sokszínűen és utolérhetetlenül ízletesen prezentálja. Elég legyen csak annyit mondanom, hogy anyámból önkéntelenûl szakadt ki a tegnap esti Csikós tokánynál a mondat, hogy az nem lehet, hogy én a Lajos ételeihez, mint egy kábszeres a kábítószerhez szokom hozzá!... És úgy is fog hiányozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése