Azért jó, hogy bizonyos születésnapok kiemelik az abszolút szürke, hideg, borús napokat, mint ezt a hétközi huszonhatodikát novemberben, amely úgy olvadna bele, oldódna fel, tűnne el a maga észrevétlenségével, hasonlóan az összes többi novemberi nap társához, amely nem kötődik valakihez, valamihez, különleges eseményhez. Huszonhatodikának novemberben ezúttal szerencséje lett, amikor kiderült, hogy Dana születésnapja.
Annyit tudok Danaról mindössze, hogy harminc valahány éves lett, a nem túl távoli Csehországban lakik, és egy beszállító partnerünknél dolgozik. Nem kell vele harcolni a termékekért, cége túnyomó többségben időre és a megállapodott mennyiségeket szállítja be, ami úgy ahogy van, el is szürkíthetne, unalmassá tehetne egy bármennyire is bimbózó kapcsolatot.
Dana szerencséjére cseh, s mint ilyen, azonnal bevonult a lelkembe, belépőt sem kellett fizetnie, bérletet sem kellett váltania, meg sem kellett kérdeznie, egyáltalán bejöhet-e. Dana a maga cseh voltával jött és bekerült. Tehette ezt tudván tudva, hogy mennyire szeretem és kötődöm a csehekhez, emberekhez, tájakhoz, városokhoz, kultúrához, benne zenével, irodalommal, építészettel többek között.
Dananak, hogy mára esik születésnapja, kívánok a távoli Ararat ege alól egészséget, boldogságot, teljesüljenek élő álmai, és ne essen kétségbe a harmincvalahányas számtól, annyi, de annyi jön még utána.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése