Aba Vezér Étterem és Panzió - Abaújszántó

A legjobb panzió az éppen akkor üres panzió, amikor Tibrommal ketten foglaltunk ott, szobánk befűtve, a közös helységekben meleg, szabadon járhatunk-kelhetünk az egész nagy házban, a kutya sem botlik belénk. Ha lentről felkiabálok valamiért, senkit sem zavarok hangoskodásommal. Akkor megyek a magam készítette reggelit elfogyasztani, amikor csak eszembe jut, azért mondjuk nem este hatkor.
A házigazdák is valahogyan puhábban, kedvesebben bánnak ilyenkor, télvíz idején betévedt, több napra itt ragadt vendéggel, amikor máskülönben a normálisabbja otthonról néz kifele a fejéből jéghideg tájba, örül otthona melegének, eszébe nem jutna ide utazni túrázni a környéken. Nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy öt napos királynak érezhettük magunkat itt Abaújszántón az Aba Vezér Étterem és Panzióban. Nem volt ez sehol és sehogyan sem kimondva,sem leírva,  mégis a kiszolgálás, a szolgáltatások gazdagsága, a személyre szóló igények figyelembe vétele, a mód, ahogyan id. S. Zoltán és ifj. S. Zoltán felénk fordultak, velünk bántak, öt napig kényelmes rugózású hintóban érezhettük magunkat minden jóval ellátva. Gyanítom, egy telítettebb panzióban nincs idő mindenkire egyformán odafigyelni, mint nekünk most szerencsénkre ebben a szezonon túli időszakban, magányunkban így koncentráltan megadatott.
Lazán érzed magad egy ilyen helyen, kicsit értetlenül, hogy más miért nem jön mínusz tizenfokokban erre a gyönyörű vidékre. Mert a táj tényleg fantasztikus akkor is, amikor mínuszok döngetnek, akkor is, amikor fenyők, füvek zöldjénél nagyon több más nincs is, s amikor a csupasz ágak között minden jól látható. Más a környék a tél jéghideg markában, párás leheletében, viharos fuvallatában. Mintha csak magához hívna, magába akarna nyelni, azt mondaná, ha már egyszer eljöttél errefelé hideggel, hóval, jéggel, széllel dacolva, hogy belekukkants oda is, ahova máskor egyébként, sűrű, zöld lombozaton át nem engedlek, maradj itt örökre megfagyva, odafagyva, jegesedve, részeként zord tájnak, jéghidegnek. Hív, érzem vonzását a lélegzetállító tájnak, egyúttal taszítását az időjárásnak, jövök, megyek, de nem maradok, nem ragadok le jeges sziklánál, csúcsnál, kiszögellésnél, életveszélyes lehet.
A búcsúvacsorát az Aba Vezér Étteremben tartottuk, ahol felejthetetlen őzpörköltet készítettek előzetes kérésünkre juhtúrós sztrapacskával. Színhúsdarabok, barna szaft, egybesütött juhtúrós sztrapacska, a teteje aranybarnára sülve, hogy jobban csússzék, hatalmas káposztasaláta, a tunkoláshoz friss kenyér. Házi borokat most nem kértük, azok a házi pálinkákkal egyetemben a kapuszomszédos Aba Vezér Panzió mintegy baráti tartozéka, folyamatos welcome-üdvözlési italként szolgál, nekem sikerült egyszer-kétszer – hála nekik -becsiccsentenem, virágosan jó hangulatba keverednem.
Az Aba Vezér Étterem és Panzió így kerek, ezzel a tájjal, a búcsúvacsorával, valamint nem utolsó sorban az üzemeltetőivel, apával és fiával id. S. Zoltánnal és ifj. S. Zoltánnal. Az idősebbnek polgármesterség volt egykor hivatása, mellette a papír, többek között szalvéta, zsebkendő, sütőpapír gyártás a munkája, a helyi foci istápolása pedig tevőleges hobbija, élete. A fiatalabbnál megmaradt, öröklődött a foci szenvedély az Aba Vezér Étterem és Panzió üzemeltetése mellett.
Központi helyen, a piac mögött látható a masszív méregzöld fakapu a Panzió vendégeknek bejáratul, közvetlen mellette az ugyanolyan zöld fapaletta mögött az Étterem bújik meg, mind-mind Aba Vezér hírét öregbítendő és a Zoltánokét. Jó kiinduló pont a környék: Boldogkőváralja, Abaújkér, Vizsoly, Regéci vár, Füzér vár, Telkibánya, Hollóháza, Tállya, Sárospatak felderítéséhez, hogy a teljesség igénye nélkül csupán némelyeket emeljek ki,
Utána nem árt a fáradalmakat jó pályinkával, világos borokkal az Aba Vezér Panzióban leöblíteni. Vigyázat, jól csúszik, én már csak tudom.