2015. február 22., vasárnap

Anikó magyaregregyi csirkelevese

Bevallom, fogalmam sem volt Anikó magyaregregyi csirkeleveséig, hogy Magyaregregy egyáltalán a világon van, eszik-e vagy isszák, nem úgy, mint a róla elnevezett csirkeleves, amely a héten Anikó konyhájában megszületett, asztalokra, tányérokba került, tányérokról a levét sűrűjével együtt ette a nagyérdemű, a végén a maradék kortyokat pedig már itta, kiitta, az utolsó utáni csöppjéig is eltüntette.
Megnéztem a térképen, Magyaregregy Komlótól északra, a Kelet-Mecsek lankái között terül el. Ezt csak elképzelni tudom a tájból, melyet a térkép zöldes színezete sugall, meg a vára, mely a Máré-vár kedves, kicsit bolondos nevet viseli, merthogy arrafelé életemben még nem jártam. Az ember, tegyük föl, átmegy Magyaregregyen, leteszi az autót, vonatot, buszt az utolsó adandó alkalommal a faluban vagy községben, ez a rangja-e, nem tudom, nyakába veszi bakancsos lábát és felkaptat a Máré-várhoz. Kicsit lihegve fölér, körbenéz. Ellát Szászvárig, a Zengőre, azon túl - vagy igen vagy nem - Pécsváradra, de Komlót és Mecsekpölöskét (jó, hogy nem -poloskát) minden bizonnyal sejti a távoli dombokon. Magyaregregy a Máré-várból olyan gazdagnak, tartalmasnak, ámulatba ejtőnek tűnhet az odavetődő látogató szemének, mint Anikó magyaregregyi csirkelevese a kis étterembe betérőnek. Telisde tele házakkal, sűrűn rakva csirkehússal, megtüzdelve fákkal, bokrokkal, megrakva zöldséggel, borsóval, szabdalva utakkal, földutakkal, kivételesen megbolondítva gombával.
Talán nem véletlenül, Anikónak és változatos ételeinek köszönhetően jutott mindez eszembe Anikó fantasztikus magyaregregyi csirkeleveséről. Aki nem hiszi, járjon a Máré-várból szétnézve és Magyaregregyen utána.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése