2015. április 30., csütörtök

Anikó csigái

A csiga ehető. Én mondjuk tisztes távolságból szemlélem, amint lassan, de biztosan halad előre. Mondjuk, ha egy autó megy át rajta, akkor kicsit más a helyzet. Amikor éppen előttem téved a csiga-csavargó az útra, akkor bátran megfogom a kezemmel és a közeli zőldbe terelem. A hajcsigák ezzel szemben szépek, fogyasztásra alkalmatlanok, annál inkább kézre állnak zavarunkban való csavargatásra, meg céltalan időtöltésre esetleg az araszoló csigák bámulása közben.
Anikó csigái ma kakaós és fahéjas kivitelben kerültek az asztalra. Anikó gazdag palóclevese után fennmaradt parányi helyet voltak hivatottak a gyomrunkban élvezetesen betölteni. Elárulhatom, hogy nekem alig maradt csigákra váró valamicske üresség a pocakomban.
Néztem a két tekintélyes csigát, Anikó kakaós és fahéjas, porcukorral bőven meghintett csigáit. Ezek nem olyanok, gondoltam csöppnyi berzenkedéssel vegyes csodálat érzetével magamban, mint az enyémek szoktak lenni. Az övéi Gulliver-osztályba tartoznak, míg az enyémek alig ütik meg a lilliputiakét alsó hangon. Beléjük tehetett Anikó apait-anyait, megtehetett mindent azért, hogy a csigatészta jól összeálljon, egybeérjen, a sütő szeszélyessége ellenére is a megálmodott méretre keljen, s úgy süljön át, hogy külső ropogóssága mellett belső szivacsos ruganyossága megmaradjon.
Fogom a kezemben Anikó kakaós csigáját az induló végénél. Húzok rajta egyet, tépek egy csöppet belőle, összecsípem hüvelyk- és mutatóujjammal, rugóztatom, nézem a sápadt fehér tésztáját, zokszó nélkül állapítom meg, hogy ha kétszer születnék újra, nekem akkor sem sikerülhetne ilyenre. Alacsonyabb lenne, kisebb, keskenyebb, vékonyabb, tésztája a puhaságában is hagyna kívánni valót maga után, nem beszélve a töltelék arányosságairól, finomságáról. Saját múltbéli csigafiaskóimat lakonikus hangulatban konstatálom, míg egyértelmű már-már boldogságba forduló örömet érzek Anikó csigái láttán, jóízű falatozgatásuk közben.
Anikó csigái, csak szép lassan araszolgassatok lefele kinek-kinek a bendőjébe, hogy jusson bőven idő bennetek való gyönyörködésre, élvezetre. Nemdebár?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése