2015. április 17., péntek

Baby Boom


Semmi különös film, mégis megnézem, amikor csak belebotlom. De hogy van a filmben valami, ami megfogott valamikor előszörre és mindmáig tart, az úgy igaz, ahogy most éjszaka kipenderültem az ágyból, az elalvás széléről, az ébrenlét még kézzel fogható állapotából, hogy megfogalmazzam  a Baby Boom-mal kapcsolatos érzéseimet homályos gondolatok formájában.
Talán a fiatal Diane Keaton azzal a megkapó mosolyával, a gesztikulálásával, a dumáival, az egész karakteres viselkedésével, akinek elhiszem, hogy egy kőkemény, mindenen és mindenkin átgázoló sikeres üzletasszony. Ahogy azt is, hogyan zuhan a totál magasból a mélybe, mert egy egyéves kislányt örököl meg távoli rokonoktól. És azt is elhiszem neki, hogyan épít fel egy új utat, karrierfélét, nyit meg új távlatokat egy cseperedő kislány, meg vidéki adottságok mellett, távol a nyüzsgő, üzletileg minden lehetségeset kínáló NY-tól.
Elhiszem neki, mert amikor először találkoztam ezzel a jókedvű, pergő filmmel, akkor magam is útkeresésben voltam, gondolatilag, érzelmileg feleltem rá Diane Keaton alakította nőalakra, kételyeire, válságaira, elképzeléseire, meggyőződésére. Amikor meg már ikszedszerre láttam eldugott csatornákon, most éppen az egyik németen -, mert sem letölteni, sem megkapni nem lehet -, akkor meg révbe érve, utamat megtalálva, vagy éppenséggel elvétve, fogadtam a filmet ugyanolyan nyitottan, örömmel, mint egykor annak idején, megboldogult irtó fiatal koromban.
A másik főszereplőről, Sam Shepardról nem is beszélve, aki egy baromira sármos állatorvost alakít, akiről az ember azt hinné, hogy azt sem tudja, hogy mennyi kettő meg kettő, és a tej is megalszik a szájában, aztán persze dehogy.
És még nem is szólva a zenéről, amely egyszerűen eszméletlenül jó, nem hiába ismétlődik meg a film során számlálhatatlan változatban.
A Baby Boom tehát egy irtó klassz film. Aki értéket keres, persze ne itt keresse, hanem Fellininél, Bergmannál, Pasolininél, Menzelnél, Szabónál és a többieknél, több házszámmal odébb és jócskán magasabban. De aki egy kellemes habkönnyű, uszkve másfél órát akar, szívet melengető emléket, újra meg újra nézhető filmet, jó szórakozást, az vadássza a Baby Boom-ot, mert csak úgy találja meg, ha kitartó és nem adja fel, és hallgat rám.

Baby Boom Music


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése