2015. április 14., kedd

Kóra Zsuzsa: Okostelefon vásárlásom

Elárulom, nálunk a műszaki kütyükhez, ketyerékhez, mindenhez, ami robban, s ahhoz, ami nem, ami ketyeg, kotyog, fortyog, zúg, itt kell nyomni, meg ott, oda kell bedugni, amott meg kihúzni, a jobb kézzel fogni, a ballal tartani - a Tibrom ért. Én mindössze annyi okosat mondok, hogy aha, meg azt is, hogy tényleg?, de olyat is hozzászólok, ha úgy gondolod, hogy itt és most és ezt, akkor vegyük meg. Az okostelefonom, amely a család, így kimondva, a család tulajdonát képezi már, úgy négy hónapja megvan, ha nem több. Ő már ától cettig ismeri, kitapasztalta csínját, annál is többet, a bínját is. Míg én csak látom hol oldalról, hol felülről, hol távolból, és tapasztalom, hogy létezik. Nem fehér, hanem fekete. Nem Samsung, sem nem Nokia, valami egyéb, higgyem el, hogy mennyire, de mennyire jó márka. Az egész olyan nagyocska, talán nem lóg ki majd a farmerem hátsó zsebéből. Tibrom már mindent tud a készülékről, azt is megtapasztalta, hogyan lehet valamit úgy letörölni a memóriából, hogy annak kampec. Okos egy telefon, az biztos, csak én vagyok még hülye hozzá.
Nem így Zsuzsa, aki mindent maga csinál. Kigondolja, úgy-ahogy körbe nézi, beleszeret az okoskába, annak is a hófehér színébe. A többi szempont a gyakorlatban derül ki, mikor megvan a készülék, s egyedül az övé. Legyen bár túl vagy közepesen nagy, hívják Nokiának és nem Samsungnak, ne az a típus legyen, amit Zsuzsa kinézett magának, minden megbocsátódik, s egyszerre felejtődik el a tüneményes fényképekkel, amelyeket az okos, szuper okos, mostantól ügyes is telefon készített - aprócska kis segítséggel - a Zsuzsa kezében.

"Bő 10 éves mobilom az utóbbi időben párszor önkényesen kikapcsolta magát. S persze mindig a legrosszabbkor. Így elhatároztam, hogy veszek egy új telefont.
Aztán halogattam a megvalósítását még hónapokig, mígnem legnagyobb unokám okostelefonját kellett a szervizbe vinnem, s ott megláttam álmaim mobilját. Karcsú volt, kecses, s legfőképp hófehér. Úgy éreztem, hogy utána kell néznem telefonproblémám orvoslásának. Precízebben annak, hogy hogyan lehetne nekem meg az a bizonyos Samsung, álom mobilom?
Persze olyan árban volt, amire még csak gondolni sem gondolok, így az alacsonyabb árfekvésű Samsung-ok közül választottam magamnak egyet. S interneten keresztül meg is rendeltem, igazán jó kondíciókkal. A szállítás is pontos volt, viszont átvételkor derült ki, hogy a régi telefonszámomat nem hozhatom magammal benne.
Így bontalanul vissza a feladóhoz lett a vége, s mivel magam voltam a "postás is" a megnevezett T-Pontba vittem, s elkezdtem érdeklődni az irányba, hogy miként lehetne nekem mégis okostelefonom (FEHÉR), a régi számommal?
Volt megoldás, készülékekből is elég széles választékkal a telefonokat illetően, megfelelő díjcsomaggal az én igényemnek, szokásomnak, úgyhogy csak ki kellett választani , hogy melyik készülék legyen! Kaptam egy jó fényképes ismertetőt is a telefonokról, amelyeket jól áttanulmányoztam, s végül 3 készülék maradt a listámon.
Másnap az üzletben a választottakat kézbe is vettem, hogy érzésre tudjak dönteni, melyik a leginkább kézre álló? Volt Samsung is, igaz nem az eredeti rajongásom tárgya, s két másik gyártmány még.
Először a NOKIA-t vettem kézbe, s azonnal azt éreztem, hogy vonz valamiért. Megnéztem a másik kettőt is , de nem volt kapcsolat köztem és köztük. Így végül a Nokia mellett döntöttem. Természetesen fehér színben. Aztán mikor pár napja a tulajdonomban volt, úgy éreztem, hogy melléfogtam. Kicsit nagy, jobb lett volna talán mégis valamelyik másik.
 
Két hét múlva azonban óriási változás állt be, a telefonom megítélését illetően.

Sétálgattam. Épp elkezdtek a barkavirágzatú bokrok nyílni, s nem volt nálam a fényképezőgépem, hogy megörökíthessem magamnak. Ekkor próbáltam ki először a mobilom fényképezőgépes részét.

S mikor a számítógépre áttettem a képeket, s a nagy monitoron megnéztem, milyenek is a képek, igencsak meglepődtem. Olyan képeket készített a telefonom, amire a fényképezőképem nem képes!

Rögtön tudatosult bennem, hogy vettem egy szuper jó fényképezőgépet, ami mellesleg telefonként is használható!"

Forrás: Utimorzsák, Kóra Zsuzsa blogja

1 megjegyzés:

  1. Köszi a megosztás.:-) Műszakilag én sem vagyok penge. Igaz ugyan, hogy van egy műszerész, elektronikai műszerész szakközépiskolai végzettségem. Amihez rengeteg jóakarat kellett a tanáraim részéről, mert én voltam az osztályban a lengyengébb láncszem, szakami tárgyakból. Az érettségim is úgy lett meg, hogy megígértem a tanáromnak, hogy soha nem fogok a szakmában dolgozni. Könnyű volt megígérnem, mert azt biztosan tudtam, hogy ebben teljesen egyet értek vele. S be is tartottam.

    VálaszTörlés