2015. július 12., vasárnap

Anikó görög gyümölcslevese

Régen jártam Görögországban. Platamonban laktunk egy apartmanház egyszerű apartmanjában a tengersok víz szomszédságában. Úgy emlékszem, hogy Görögországban nem ettem gyümölcslevest. Viszont ha már görög a gyümölcsleves, akkor azt legautentikusabban biztosan görög földön készíthetik, gondoltam magamban. Görög gyümölcslevesnek se híre, se hamva nem volt azokban a kiülős éttermekben, ahol vacsoráinkat fogyasztottuk.
Anikó jobban tudhatja, hogy mi terem Görögországban és mi nem, mert a kis céges étteremben görög gyümölcsleves heti rendszerességgel szerepel a műsoron. Az idei júniusi premiert követően sláger étele a menüsornak. Igazodna szegényke a kánikulához, de mit tesz Isten, amikor hideg görög gyümölcsleves az első fogás, akkor aznap richtig elromlik az idő, és az ember amúgy a hátára sem kívánná a görög gyümölcslevest, mégis az van. Mondjuk, engem kivéve, aki imádom a görögöket gyümölcsleves formájukban, akár dől a hőség, akár zuhog az eső, vagy itt a maroz (hideg, fagy, orosz). A görög gyümölcsleves, legfőképp az Anikóé minden mennyiségben jöhet. Mert a minőséggel nagyon nincs baj. A leves tele van gyümölcsökkel, talán maga szedte a fáról, bokorrol, vagy Anikó válogatta össze a piacon. Az e hetiben volt szeder, ribizli, málna, eper, alma, körte meg őszibarack, éppen hogy a görög gyümölcsök, mint füge, avokado, pamello, narancs hiányzott, hogy legalább tartalmában emlékeztessen a nevére.
Görög gyümölcsöket, a görög földet nélkülözve Anikó görög gyümölcslevese mégis a görög napsütötte szigetek hangulatát idézte. A tengert, a hófehér házakat kék palettákkal, a girbegurba, szűk, meredek utcácskákat, ahol a helyi lakosokon túl, a túristák és a csomagjaikat hurcibáló szürke szamár érzi kitűnően magát.
Vaníliával megbolondított tejszínes íz keveredett a számban, amikor megérdemelt második fogásként, a görög gyümölcsös levest desszert gyanánt kanalazgattam. Nem siettem, komótosan húztam az időt, helyt adva íznek, gyümölcsöknek, gondolatoknak, a távoli Görögországnak, és Anikónak, akinek nem csak gondolatban gratuláltam, hogy megint milyen hatalmasat sikerült alakítania.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése