Nyáry Krisztián: Bächer figyel

Bächer Iván figyel. Egészen közel hajol az emberekhez. Csodálkozik, felemeli, forgatja a kezében az emberi sorsokat, mint kisgyerek egy furcsa formájú követ. Van, amikor látszólag nem figyel, de akkor figyel a legjobban. Látszik a szemén. A szemén mindig látszik.

Bächer Iván nem megy át könnyen Budára, de könnyedén tesz sétát az időben. Ady Nagyváradján, Krúdy Óbudáján olyan otthonosan mozog, mint múlt hónapban a Tátra utcában. Épp olyan bensőséges viszonyt ápol rég elhalt, bársonykabátos, cvikkeres polgárokkal, mint az Ági zöldségessel.

Bächer Iván kortársunk. Olyan alaposan ismeri ezt a kort, amelyben élünk, hogy fohászkodnunk kell, bárcsak ne ismerné, és ne lenne igaza.

Bächer Iván nem a kortársunk. Úgy van köztünk, hogy közben valójában Ábrányi Emil, Ambrus Zoltán, Thury Zoltán és Bródy Sándor kortársa. A Budapesti Hírlap szerkesztőségében Benedek Elek az asztalszomszédja. De este már Ady várja a kávéházban.

Bächer Iván szelíd. Úgy tud írni, hogy elaludjon a hétköznapi indulat. Hogy jó legyen könyvvel a kezünkben végigdőlni a kanapén. Ilyenkor többnyire kutyákról ír. Vagy szódásüvegekről.

Bächer Iván dühös. Ilyenkor többnyire emberekről ír. Valójában akkor a legdühösebb, amikor szelíd. Nem akkor, amikor ököllel veri a zongorát, hanem amikor szelíden és tárgyilagosan elejt még egy fél mondatot. Az igazságról és a halálról szólnak ezek.

Bächer Iván szomorú történeteket ír. Ezeken is lehet nevetni azért. Bächer Iván a boldogságról ír. Ilyenkor elszomorodunk.

Bächer Iván Chopint játszik, ha nem ír. De akkor is Chopint játszik, amikor igen.

Az, hogy Bächer Iván ma meghalt, nem is változtat ezen.


Forrás: Facebook, 2013.12.02.