2016. január 23., szombat

Jut eszembe - Szoljánkáról a túrógombóc

Sosem emlékszem, hogy mi az ebéd. A héten a Szoljanka-túrógombóc nagy párost is szerdára tettem csütörtök helyett. Amíkor szembesültem tévedésemmel, fájt. Nem vagyok annyira gyomor központú, de már érezni véltem a tartalmas Szoljanka leves savanyúságát és a túrógombóc, Anikó túrógombócának jól ismert ízét a számban, szabályosan fájt a hiányuk. Örültem a másnak is, mert Anikó csinálta, ugyanolyan jól, profi módon, szeretettel, mint az összes többit, de az idők folyamán kialakultak a nagy kedvencek, az örök dobogós helyek. Ezen változtathat egy-egy frissen megismert étel, amilyen a Szoljanka is volt a maga indulásakor. A neve, íze, állaga csak nagyon keveseknek csengett ismerősen, amikor megláttuk az étlapon. De amilyen hirtelen és késői volt a találkozás a Szoljankaval, annyira nyitott szívvel és gyomorral fogadtuk be, helyeztük föl rögtön a dobogóra majdnem hogy a legtetejére. Mert a túrógombócot onnan ledönteni egyszerűen lehetetlenség. Anikó túrógombóca maga a soha el nem múló szerelem. Ha az ember egyszer belekostólt, nincs az az étel, az íz, a próbálkozás, ami kivethetné szívének legbelsejéből. Anikó túrógombóca ilyen.
Mondhatnak nekem a túrógombóc-szakértők mindenfélét. Hogy az övék sokkal jobb, mert ismerik a titkokat, mert mindent beletesznek, mi belevaló, még a szívüket, lelküket is, nálam Anikó túrógombócán nem tudnak túltenni. Nem valami bélem rögzült előítéletesség mondatja ezt velem, hanem Anikó túrógombócainak sora, bennem lenyomata. Mert Anikó túrógombócának már történelme van. És megbízhatósága. És utána való vágyodás van. És várakozás van, hogy mikor lesz legközelebb, pedig most nyeltem le a legutolsó falatot. Anikó túrógombóca éveken és évszakokon átívelve bizonyított. Hogy mindig ugyanolyan. Hogy mindig ugyanolyan az első harapás és az utolsó is. Hogy mindig ugyanazt fogod érezni előtte, közben és utána. Olyan kevés dologgal, emberrel, kapcsolattal vagyunk így. Anikó túrógombóca adja vissza a biztonságba, bizonyosságba vetett hitet. Három csöppnyi hófödte porcukros gömböctől ez nem is kevés. Hát nem hihetlen?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése