2016. január 21., csütörtök

Szegő Katalin: Anyám halálára

Van, aki Királynőnek születik.

A királynők nem mindig baldachinos ágyban és palotában születnek. Lehet, hogy egy poros sivatagi városkában.

Hogy ki lesz belőle, fiatal korában nem lehetett tudni, születésekor 40 napos gyászt tartott édesapja. Abban a világban, ahol született, a lányoknak nem volt értéke, ezért ülték a gyászt.

De eltelt pár év – és már kedvenc gyermeke volt édesapjának, nem tudott neki ellenállni.

Élete második szakaszában egy nagy szerelem több ezer kilométerre repítette. Az első idők nehézségei után csodálatosan megtanulta a nyelvet, a kultúrát. A gyermeknevelés, a háztartás és a gyógyszeripar töltötte ki az életét.

Csodálatosan szép kapcsolata volt a férjével, igazi mintaként szerepeltek gyermekeiknek.

Majd 44 év házasság után egyedül maradt.

Ekkor kezdődött élete 3. korszaka. Nehezen talált magára, de lassan-lassan kialakult az élete – a család és az unokák mellett – a régi és frissen szerzett barátnők életében játszott nagy szerepet.
Együtt utaztak, vásároltak, beszélgettek, ebédeltek. A panaszok nagy és szakavatott meghallgatója volt. Sosem ítélkezett, veszekedett, hanem elfogadta az asszonyokat olyannak, amilyenek voltak. Pótolhatatlanná vált sokuk életében.

Majd 2 éve elkezdődtek a betegségei, melyek közt mindig voltak egészséges időszakok is. A gyógyulásba mindig teljes lélekkel vetette be magát, és nekem példaértékű volt a műköröm, amit a műtétek előtt és után sem hagyott el.

Majd 3 hónapja ágynak esett, azt gondolta, rövidesen eljön a vég. Nem így lett. Barátnői és családja próbálták visszahozni élni akarását, de ő már belefáradt.

Lányai nagy szeretettel és odaadással ápolták. Majd 3 hónap után egyre fáradtak és segítséget kértek egy gondozónő személyében.

És a Királynő úgy gondolta, hogy inkább a Mennyei Király szolgálatába áll.

Aki Királynőként élt, Királynőként halt meg.

Budapest, 2015. december 17 – 2016. január 4. között 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése