2016. február 10., szerda

Egy levélváltás Zolival

Kedves Zoli!

Kötésképpen elmondom, hogy tőlem kaptad búcsúzáskor a plüss kutyát, az Ararat-blogomban is írtam rólad, ill. veszek át tőled rövidebb írásokat, amelyek mélyebben megérintenek. Ha nem is ennyire intenzíven, de foglalkoztat, ami az országban, körülöttem, közvetlen környezetemben zajlik. 

Becsukhatnám magam mögött az ajtót, kizárhatnám a zavaró világot, esténként éjszakára ezt teszem, de az új nap visszavisz a tegnapba, megspékelve az aznapi anomáliákkal. Minden nap történik valami addig soha nem látott, égbe kiáltó bűn, amitől egy ország gyomrának szinte egyként kellene forognia. Semmi nem történik. Helyi bozótharcok folynak, elhalnak. 

Beépült erkölcsömbe a közerkölcs? Meghunyászkodom? Félteném tyúkszaros létem, állásom, halovány egzisztenciám, hogy még kihúzzam az öt évet nyugdíjig? Megszűrve megyek tüntetni, csak nehogy kiszúrjon a multim? Hasonszőrűekkel puffogtatom ki a problémáimat, eresztem ki a gőzt? Hiszen az elvakult, nem elvakult jobbal nem tudok mit kezdeni, nem meggyőzhetőek, mintha nem egy országban élnénk. 

Hallgatom az ötleteléseket a kilábalásra:
- teljes körű összefogást, 
- csak Gyurcsányt ne, 
- vadonatúj pártot, arcokat, 
- női vezetőket, stb. 

Itt ülök sehova sem tartozva, csak magamhoz, elveimhez, erkölcsiségemhez, amely köszönő viszonyban sincs a jelenlegi rezsim példamutatásával. Nem vagyok elbizonytalanodva, csak elanyátlanodva. Mintha ellenem lenne a kormányom. Szeretné, hogy ne legyek. Ellenkező véleményem van, más elképzeléseim vannak. Mindjárt nyugdíjas leszek. Hát ne legyek. Dögöljek meg. Mert a létrehozott egészségügyi keretek csak arra jók, tisztelet a kivételnek. Az utált más vagyok örmény, zsidó felmenőkkel. Három gyerekem közül a második távozik külföldre. Be vagyok zárva az országba koromnál fogva. 

Hideg a város, kövesednek a terek, csökken a zöld. Van a zene, a lektűr, a kirándulas, a maradék család-torzó, a baráti társaság, a külföldi utazás, a hobbik, az írogatás.. Remény nelkül egy változásra. Mert a kormány a kezükhöz ragadt és még ragasztják. Én meg nézem tehetetlenül az össznépi asszisztálást. 

Nincs egzakt kérdés és csak kérdés van. 

Köszönöm figyelmedet. 

Szeretettel üdvözöllek: 

Szegő Panni

Válasz: 

Hali. 

Ezt én is írhattam volna, kivéve h az örmény és a zsidó helyére mást írtam volna. 
Jah., Ez van. Szar ügy... 
Pár éve azt mondtam az osztálytársaknak, hogy mi még szegénységben nőttünk fel, elvagyunk lekváros kenyéren és a könyvtárban is. 
 
Akinek jók a génjei kibekkeli. 
Akinek nem az belehal.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése