2016. március 22., kedd

Lear a Radnótiban

Nem is emlékszem, mikor jártam utoljára a Radnótiban. A Lear-re, hogy ott láttam és egyáltalán láttam, emlékezni fogok. Alföldi nem bír egy darabot csak úgy csöndesen, átlagosan megrendezni. Ha ő egyszer nekifog valaminek, akkor az előadás, az adaptáció mellbe böki, döngeti, vágja az embert. A gazság nála nagyon az, a jóság is. Jó emberek és gonoszak hullnak el erőszakos halállal vagy szívük szakadtában a szemünk előtt a színpadon. Ott hal bele, ég el, emésztődik föl a szó szoros értelmében László Zsolt, a színművész Lear-ként. Veszíthetné eszét és akkor sem csodálkoznék. Élete utolsó és rövid szakaszában találkozik a lányai felől a gonoszság olyan bugyraival és olyan töménységben, amibe egy átlagos ember akár bele is bolondulhatna, amitől legkisebb lánya jósága, hűsége óvja meg.
Nagyszerű színészek a partnerei kisebb-nagyobb szerepekben. Csomós Mari, mint Kent vagy Martin Márta, a szinte szótlan fölszolgálónő. Az idősebb Csomós Mariban egykori vehemenciáját, robbanékonyságát, jellegzetes hangját kerestem. A Lear-ben jöttem rá, hogy mennyire jó és pont így jó. Egyszerű színészi eszközökkel, nagyfokú természetességgel alakította a számkivetett alattvalót, barátot, aki megmaradt Lear-nek a bajban, elsősorban akkor. Csomós Marival szemben Martin Mártának szövege alig van, mondatai lehetnek csupán szerepe formálására, csöndes be-kivonulásáira, és lehet arca, arckifejezése, mely tükrözi lelkének állapotát, ki nem mondott gondolatait.
Pál Gábor Edmundként szemünk előtt válik apjának látszólagos szófogadó ifjaként csúszómászó érdekemberré, aki céljai elérésének érdekében átgázolni képes tesvérén, apján, útjába kerülő idegeneken. Arca akárha gumiból volna, hangja, hangsúlyai a bőröm alá másznak, kellemetlenül birizgálnak.
Az Edgart alakító Szatory Dávid kiválóan játssza az elárult, becsapott, meghurcolt ifjút, testvért, az ármány Edmund bátyját, aki szerepe jókora részét spenóttal összekenten egy szál alsógatyában tölti el, remélhetően megfázás nélkül.
Nagyon jó Lear mindhárom lánya, a két kapzsi, kétszínű, gonosz nagyobb nővér és a legkisebb, az áldott jó lélek. Férjeik, segédeik, kivétel nélkül mindenki kiváló. Csak győzzük a tenyerünkön tartani az agyilag bomlásnak induló Lear-t László Zsolttal, hallgatni konspirációs, korrupciós terveket, elgondolásokat, látni megvalósulásukat, tanúinak lenni a gonosz zabolálatlan örjöngésének, amely elkaszál, akit csak eltalál, látni életek kioltását, különféle gyilkosságokat premier plánban.
Színházi élménynek gyomorforgatóan és mellbevágóan hatalmas Alföldi Róbert-László Zsolt Lear-je a csöppnyi Radnótiban a szűk sorokban bepaszírozódva végigülve. Zúgó fejjel, összezavarodva jöttem ki a színházból, egy olyan fülön csíphető érzésfoszlánnyal, hogy valami átlagon fölülit, nem mindennapit élhettem át a hét első napján, a nem-szeretem-hétfőn.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése