Szombaton délelőtt Mackó belecammogott a napomba és útban elmenet valahova azt kérdezte, hogy mi volna, ha hétfőn átmennénk hozzájuk sajtos, zöldséges hidegtálas vacsorára, mert az Erdélyből hozott sajtok már el akarnak indulni, és meg kéne őket enni. Mondtam, hogy egy sajt jó még akkor, ha indulni akar, több sajt is, sőt van, amelyik akkor igazán jó. Tegnap mikor átmentünk sajttálazni, egy gyönyörűen megterített asztal várt. Kérdezem, mi történt. Máskor ui. a vendéglátás alatt áll föl az asztal, a menü, a kinézet, a rend, most meg három gyönyörűen megkreált tányér a legkülönfélébb erdélyi sajtokkal meg zöldségekkel, tányérok, poharak, evőeszközök a helyükön, még a kupicák szépen sorban odakészítve. A piritósnak a toaster egy széken Kálmán keze ügyében, aki észrevétlenül ontja a hol jobban, a hol kevésbé megpirult kenyereket. A sajtok mellé kis pácolt spanyol hal és zakuszka. Ez utóbbi anyám ízvilágára emlékeztet, hiszen anyám tudta nagyon, hogyan kell padlizsános lecsót úgy csinálni, hogy hidegen, melegen is jó legyen. Ahogy fogytak a sajtok a tányérokról, meg a hagyma, paprika, uborka, zakuszka, úgy telítődtek és ürültek a kupicák erdélyi köményes, szamócás, áfonyás pálinkával, kivételként kubaival és zárásként habzó rozé borral. Mackótól most kaptam meg szülinapi ajándékomat, mely egy textilre kasírozott fénykép volt egy jól sikerült baráti összejövetel emlékére, és ugyanerről az eseményről készült fényképalbum nem CD-én, hanem úgy hagyományosan lapozhatóan és kézbe. Látom, nagyon nem vagy jól, súgja, nem ilyennek ismerlek, de holnap elmegyünk moziba, kihasználjuk a két ajándék ingyenjegyet, amit a szülinapodra kaptál a Somitól, és akkor előtte megbeszéljük. Ebben maradunk. Én meg a szívem körül melegséggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése