"A Vészhelyzetet nézni időutazás. A gyerekek még kicsik voltak, ültünk a kanapén és állandó röhögésforrás volt, hogy a Tomi Vészhelyzetest játszott és azt ismételgette, hogy adjunk be a betegnek 10 milligramm szívmasszát. Ma pontos idő utazás volt. 2002. március 13-ra ugrottunk. Kemoterápiáztam de éppen jól voltam ezért én ültem anyám lakásában Manyussal a barátnőjével aki végstádiumos tüdőrákos volt és anyám halála után tovább lakott a lakásban. Öt évet éltek együtt. Akkor is együtt laktak amikor megszülettem. Ő a férjével a hallban, én az anyámmal a nagyszobában. Manyusnak is én neveztem el valahogy a Margitból lett, nem tudom hogyan. Félanyám volt a státusza. Amikor meghalt a férje és a macskája, újra elköltözött anyámhoz. Anyám halála után belendült az addigi elfekvő tüdőrákja és éppen ezt az epizódot, amelyikben Mark apja meghal tüdőrákban békésen együtt néztük végig az ágyában ülve, egymás mellett. Néha megbeszéltük, hogy ő is fullad de nem nagyon és ő is elérzékenyülve gondol a halálára, ami szerinte nagyon közel van. Aztán röhögtünk még, hogy ezt a haldoklós részt az amerikaiak itt is fel vehették volna, tök úgy néz ki becsövezve, mint a bácsi a filmen. Milyen jó lenne, ha ő is csak játszaná és mehetne a gázsiért mert szépen halt meg. Jó este volt. Nehézlégzéses de vidám este. Másnap nem volt magánál. Engem leváltott anyám legaktívabb barátnője, mennem kellett a Rádióba ünnepi Nívódíjért, nagyon megijedtek, hogy meg találok halni egyetlen rohadt kitüntetés nélkül. De megmaradtam. Az ünnepség alatt Manyus halt meg otthon. Az előző esti Vészhelyzet után már nem nagyon tért magához. Nem fulladt, nem kínlódott, a gázsi viszont tényleg elmaradt. Ezért tudom napra pontosan, hogy ezt a Vészhelyzetet mikor adták. Megnéztem. Hogy lehet unni! Nem is gondoltam volna."
Forrás: FB
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése