Kicsit fasírtba kerültünk Eszterrel most Londonban. Jelenetek egy házasságból filmben éreztem magamat a sok beszélgetés után, és kényelmetlenül és kellemetlenül, hogy nagyjából minden rossznak én vagyok az oka. Azért fájt. Már ott rájöttem, jobb, sokkal jobb, hogy kiborult a bili és kábé mindent tisztáztunk.
Csütörtökön volt egy nem fogadott hívásom. Este visszahívtam.
- Anyu, nincs semmi baj, csak azt akartam mondani, hogy szeretlek.
Kiba..ottul jó érzés volt, nem is jutottam szóhoz, csak kicsit később.
- Én is téged.
- Akkor jó, és beszéljünk a hétvégen egymással.
Ebben maradtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése